Szorítógyűrűs és vágógyűrűs csatlakozók

A szorítógyűrűs csatlakozó a csőkötések egyik fajtája, amely legegyszerűbb változatában egy szorítógyűrűből és egy anyából áll. A szorítógyűrű az anyában helyezkedik el. A csavarozás során a csavarzatba csúszik (csőhüvely vagy egyéb fitting), és letömíti a kötést.

Lágy csövek esetében a szorítógyűrű egy enyhe mélyedést nyom a csőbe. Egy speciális szerszám hatására a fitting és a cső közösen olyan alakváltozást szenved, amely kötést eredményez, ez tömítettség és a kötés erőssége szempontjából vetekszik a többi tömlő-, ill. csőcsatlakoztatási módszerrel.

Egy szorítógyűrűs részei: alapelem, szorítógyűrű, csatlakozóanya és támasztóhüvely.

A szorítógyűrűs csatlakozók összeszerelésének menetét megtalálja a tömlőkatalógusunkban.

A különbség a vágógyűrűs csatlakozókhoz képest a szorítógyűrűs csatlakozóknál használt szimmetrikus, dupla kónuszú sárgaréz szorítógyűrű. Belevágás helyett itt csak rászorítás történik a csőre. Ezenkívül a két csavarzat teljesen eltérő kúppal rendelkezik, ezért nem kompatibilis egymással.

A műanyagból készült tömlőcsavarzatok lényegesen könnyebbek, mint a fémből készült csavarzatok. Ezek elektromosan szigetelnek, nem mágnesezhetőek, és a hőt csak kis mértékben vezetik. Ezenkívül az öntött műanyag alkatrészek révén bonyolult formák is lehetségesek, és jó kémiai ellenálló képességgel rendelkeznek.

A PVDF rendkívül széleskörűen alkalmazható, mivel szinte bármilyen agresszív közegnek kiválóan ellenáll. A PVDF csavarzatok elsősorban agresszív közegekhez használatosak.

A PVDF hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a PTFE és a PFA fluorpolimer. Különbség alapvetően a hőmérséklettel szembeni ellenállás mértékében mutatkozik.

Egy hengeres menet átmérője a teljes hosszon azonos. Minimális erőráfordítással ütközésig becsavarható egy hengeres ellendarabba.

A hengeres menetek erősen tartják a szorítógyűrűt, ezáltal a csövet a felületen, amelyhez rögzítve van. Ez a menettípus jól alkalmazható rögzítésre, de nem tömített. A hengeres menet esetében tehát kiegészítő tömítés használata szükséges. Ez vagy egy fémből készült tömítőperem vagy egy lágy tömítés segítségével történik.

A párhuzamos menet előnye a hengeres menethez képest a tömítés módjában van: Az összeszerelt csavarzat az ütközőfelületnek köszönhetően meghatározott becsavarási mélységgel rendelkezik, amely újbóli szereléskor is változatlan marad. Mindemellett a megfelelő tömítő hatás eléréséhez elengedhetetlen a jó anyagminőség és a sima tömítőfelület.

A kúpos meneteknél, ellentétben a kónuszos menetekkel, a menet átmérője csavarmenetről csavarmenetre egyre nagyobb lesz. Hengeres menetbe való becsavaráskor a nyomaték növekszik. Ez a kombináció a két menetrész egymáshoz szorítása, és a beékelődés révén tömít.

A gyári tűrések miatt a tömítő hatás csak tömítőszalaggal vagy egyéb tömítőanyaggal érhető el. A kúpos menetek a kevésbé különleges gyártási és minőségi követelmények miatt költséghatékonyabbak, mint a hengeres menetek. Ismételt összeszereléskor új tömítőanyagot kell elhelyezni.

Az előre gyártott csővezetékek túl hosszúak vagy túl rövidek lehetnek, mivel a felhasznált tömítőanyag pontosan meghatározható vastagsága változó. Az alakos alkatrészek – például profilok vagy T csavarzatok – esetén azonban a kúpos csavarmenet alkalmazása előnyös, mivel ez lehetővé teszi az alkatrészek későbbi irányba állítását.

A szorítógyűrűs csatlakozók és a vágógyűrűs csatlakozók nemesacél, sárgaréz és PVDF kivitelben kaphatók.

A vágógyűrűs csatlakozóknál a deformálható rész fémből készül. A csatlakozó anya ráhúzásakor a csőfelületre az éles körbefutó él belevág a felületbe. Ezt a kötéstechnikát már régóta használják, és „Ermeto eljárás” néven is ismert.

Igen, a vágógyűrűs csatlakozók bármennyiszer oldhatók és újra használhatók.

A vágógyűrűs csatlakozók rendkívül biztonságosan szerelhetők és alkalmazhatók, helytakarékosak és nagyon könnyűek. Emellett csökkentik az idő- és költségráfordítást, illetve nagyfokú rugalmasságot biztosítanak.